poem

Poem: ​Ode to the inspiration

​Ode to the inspiration



The wind is grinding words into my ears,
Followed by the sounds of the meridian,
A stone is not much, but I would not raise
My ears, to the boring noises.

The only thing rising my regard,
You are, so mantle me, Oh sunshine!
Blind all my unease and pain,
Be the only light of my mind.

Feed me with words that are all yours,
Let me plough the sky! A pair of wings
To me! To rise me, Horus, into the high,
Lead me to the gate of your world

Ere long! There is not a minute my life,
Sing all thy wisdom to me,
What you see by thy hawk eyes,
Tell me all, my love.

Angel you are, I’m your preacher to hire,
I am to sleep, but inspire me more …

Benyamin Bensalah



In Hungarian:

Ihletnek fohász

Fülembe morzsol szavakat a szél,
a déli órák zaja még követ,
a kő se sok, mégse emelném
fülem, unalmas zörejeknek.

Az csak mi felkelti figyelmemet
te vagy, takarj hát el, te napsugár,
vakítsd el mind gondjaim, s kínom,
elmémbe csak fény, te legyél már.

Etess szavakkal, ami mind tiéd,
eget engedd szántani, szárny mi kell
nekem, ragadj fel oda Hórusz,
vezess világod kapuján át

hamar, nincs percnyi se az életem,
dalold el mind bölcseleted nekem,
amit a sólyom szemeden látsz,
meséld na mind hát el szerelmem.

Angyal mi vagy, szónokodul fogadj,
alszom is, kérlek te mesélj még…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s