poem

Poem: Moonborn

It has been a long time that I didn’t write readworth poems… The program of the holidays is kinda fulfilling itself. So, it’s time to share one of my work of the last night.

 

 

Moonborn

Moonborn who’s dead in daylight
Screamed, for no reply despite.
C’mon! Who would reply someone
Whose words are just a pun
Of someone.

Indeed it’s a little bit child-like,
Though the moonlight is what I like.
The darkness is my only friend,
Thus, I need no one other to pretend,
A friend.

Like a modernized vampire, he flees
From the daylight promenades.
Though he bears them, but doesn’t love,
Rather he would choose a cove,
no-inhabitant.

He is escaping day to day,
Chasing the night only to say:
Moonlight! Why I was born?
As a living, why I must mourn,
My self.

Moonborn who’s dead in daylight
Screamed, for no reply despite.
C’mon! Who would reply someone
Whose words are just a pun
Of someone.

 

Benyamin Bensalah

 

 

In Hungarian:

Hold szülötte

Hold szülötte, nap halottja.
Kiáltott, de ki hallotta.
Ugyan ki hallotta volna.
Elfordulnának, ha szólna.
Ha szólna.

Már csak ilyen gyermeteg.
A holdnak a gyermeke.
Várja a sötétség mezeje.
Ha a fényben nincs helye.
És nincs helye.

Mint modern-kori vámpír.
Ki napon járni bír.
Csak épp nem szeret.
Úgy keresi az óvóhelyet.
Egy búvóhelyet.

Nap elől fut napról napra.
Éjszaka mi vigasztalja.
Holdvilágot megsiratja.
S él tovább úgy élve-halva.
Élve s halva.

Hold szülötte, nap halottja.
Kiáltott, de ki hallotta.
Ugyan ki hallotta volna.
Elfordulnának, ha szólna.
Ha szólna.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s